Pénteken, amikor mondtam, hogy először mentem az munkahelyemre, az nem volt teljesen igazi.

Igen, oda mentem, de nem dolgoztam (de nem dolgozni).

Csak beszélgettek velünk egy kicsit, elmagyarázták a munkát.

Mi Ketten vagyunk, én és egy norvég lány, aki norvégül és hollandul beszél (nem tudom, ő holland-e vagy csak tanulta meg a nyelvet).

Ő csütörtökön kezd dolgozni. Mi nem tudunk ugyanakkor dolgozni, nekünk csak egy számítógépünk van.

De Írtam, hogy Franciaországba fogok telefonálni.

De végül nem.

Azt gondoltam, de nem tudok Franciaországgal kezdeni, hanem Angliával (engem csak kérdeztek "és...

angolul is beszélsz, igen?").

Így először Angliába telefonálok.

Nem könnyű, mert ezek az emberek (a vevők - bútor kiskereskedők) soha sincsenek a munkahelyeiken soha sem vannak.

Sokszor kell telefonálnom, hogy végül tudjak velük beszélni.

Ma három és fél órát dolgoztam, és csak hét kiskereskedővel beszélgetem (beszéltem). Esteleg. Ma három és fél óra alatt, csak hét kiskereskedővel beszéltem (tudtam beszélni).

Mi Ketten voltunk, egy norvég lány és én, aki norvégül és hollandul beszél (nem tudom, hogy holland-e ő vagy csak tanulta meg a nyelvet). #### Azért a "voltunk"-ot használom mivel múlbéli eseményről beszélsz. Személyek felsorolásánál mindig saját magadat említsd vagy írd utolsónak.

angolul is beszélsz, ugye?"). (We use "ugye?" where English uses the "don't you?" or "aren't you?" type of question. I.e. the speaker presumes you speak English and expects you to agree with them. "Ugye" is not conjugated, it's a word on its own :) )

Ő csütörtökön kezd dolgozni, de mi nem tudunk ugyanakkor dolgozni; nekünk csak egy számítógépünk van. / or: "...nem tudunk ugyanakkor dolgozni, mert csak egy számítógépünk van." (The conjugation already implies the person you're talking about, so you don't usually put "mi" and "nekünk" in such a sentence. You only do so if you want to emphasize that "we have one computer [but my boss and all my colleagues have two]."